Újabb, így utólag már mulatságos történettel tudunk szolgálni, nevezzük reptéri kalandnak….
Rokonságtól csomagot kapni mindig jó dolog, ezt most is így gondolom, a történtek nem változtatnak a véleményemen!
A megadott koordináták az expedícióhoz: Airport Hotel Hilton, dublini reptér, szombat. Állítólag a reptértől ez a szálló 5 perc kocsival.
Ennyit tudtunk, mikor elindultunk, de aztán később sokkal, de sokkal okosabbak lettünk!
Egy szép napos szombat délelőtt keltünk útra. Mivel mint ahogy mindentől így a reptértől is irtó messze lakunk, az már rögtön látszott, hogy nem lesz túl gyors az utunk. A szokásos kis 63-as buszunkkal bezötyögtünk a centrumba, majd ügyesen szépen megtaláltuk a buszt a reptér fele, és már nagyjából 12 óra körül kint is voltunk a helyszínen. A csomagot a “reptéri” Hilton szálloda portáján kellett valahogy megtaláljuk.
A történet ott kezdődött, hogy ahogy még a busszal haladtunk a reptér felé, se egy tábla, se egy reklám nem jelezte a szálloda hollétét, ahogy a többiét egyébként igen. Ez már gyanús volt, de gondoltuk mit nekünk majd egy kis gyaloglás, volt már benne részünk (majd a későbbiekben “salsa buli” címszó alatt még visszatérünk a gyaloglás témakörre). Amikor megérkeztünk a reptérre első körben próbálkoztunk rendes városi busszal megközelíteni a szállodát, de az, amit a térképen kinéztünk, nem ment arra, és közölték, hogy kis mikrobuszt kell keresnünk valahol fenn, az indulási részen. Felmentünk, ahol persze azt mondták, hogy nem tudnak semmi féle mikrobuszról, menjünk le, ott kell lennie. Lementünk, újabb kört futottunk, de busz sehol. Ekkor befordultunk irányba (már ahogy mi azt elképzeltük), és elindultunk gyalog. Szerencsére kb.10 perc séta után szembe találkoztuk egy benszülöttel, és megkérdeztük tőle, hogy mégis merre az arra. Elborzadt, hogy mi gyalog akarunk menni a szállodába, mert hogy az ő tudomása szerint legalább 5 óra gyalog. Inkább forduljunk vissza, kell indulnia busznak a reptérről. Visszamentünk oda, ahonnan elindultunk. Persze buszt még mindig nem találtunk, ezért megpróbálkoztunk a reptéri információval, hátha tudnak segíteni…..A hölgy nagyon kedvesen segített, közölte, hogy egy kicsit arrább a falon fent van az összes reptéri szállodai információ, azt vizsgáljuk meg. Meg is találtuk, és ott először végre tényleg be kellett lássuk, hogy kell ott lennie valahol egy Hilton szállónak. Volt a reklámon egy telefonszám is, ahol lehetett volna rendelni kisbuszt, de persze csak akkor, ha mi is a szállodában szeretnénk megszállni. Se nagy busz, se kisbusz, se gyalog……fogtuk magunkat, es beálltunk a taxis sorba, üsse kő, ha már eljöttünk idáig, nem hagyjuk veszni a csomagunkat. Kivártuk a sort…..persze, hogy a soron következő taxi egy kisebb fajta mikrobusz szerűség volt (mintha legalábbis 5 bőrönddel érkeztünk volna!). A sofőr mikor segített beszállni, még meg is lepődött, hogy milyen könnyű a csomagunk (persze, hogy könnyű volt, hisz tök üresen vittük, hogy legyen mibe haza hozni a zsákmányt!). Beültünk, elhelyezkedtünk, és ekkor megkérdezte, hogy hova is megyünk. Mikor kiejtettük a szánkon, hogy Airport Hotel Hilton, az ürge gyorsan kipattant a kocsiból, majd minket is kiszállított, és közölte, hogy az itt van közel, ő nem visz el minket, megy oda busz is.
Ekkor már picit idegesek voltunk, hogy semmiféle közlekedési eszközzel nem tudjuk elérni a célunkat, és mindenki a nem is közlekedő buszokról hablatyol. De mivel a taxis, aki biztos tudja mit beszél azt mondta, hogy van busz arra, nem volt mit tennünk, kerestük tovább. Nagy nehezen egy turista irányítótól meg is kaptuk a helyet, ahol kell várni a buszt. Odamentünk, vártunk. Kb. egy negyed óra után, hogy már kicsit megpihentünk, Enikő visszament megkérdezni, hogy ez olyan busz-e, ami akkor is jön, ha nem hívtuk?????? A válasz persze az volt, hogy jaaaaaj hát nem, azt meg kell rendelni. Na, ekkor kezdtük feladni a dolgokat. Még az volt a szerencsénk, hogy volt nálunk egy szép nagy térkép, azt kiteregettük magunk elé, és reménykedtünk, hogy találunk más lehetőséget. A szálloda címe alapján megtaláltuk az utcát a térképen, ami azért már fél siker volt. Az egyetlen baj az volt, hogy ott a helyszínen semmi lehetőség nem volt átkeveredni valami járattal a megfelelő irányba, kénytelenek voltunk vissza buszozni a belvárosba. Ekkor kb. olyan 2 óra lehetett. Vártunk egy jó fél órát, hogy jöjjön valami busz, egy újabb fél óra alatt beértünk a városba, és megkerestük az újabb, remélhetőleg most már jobb útvonalat. Egy kicsit persze azért meg erre a buszra is várni kellett, de jött! Felszálltunk, 20 perc utazgatás után egyszerre kiáltottunk fel, mikor a távolba az út mentén megláttuk a Hilton logóval ellátott szállodát. Nagyon gyorsan leszálltunk, és innen már csak kb. 10 perc elteltével kezünkben volt a csomag! A visszafele út már annyira nem volt érdekes, csak a szokásos dublini történet, várni csak várni…..mindig csak várni…..es hipp-hopp fél hat körülre már haza is értünk. A hétvége többi részét azzal töltöttük, hogy kipihentük magunkat.
A csomagra valami véletlen folytán az az üzenet került, hogy késő délután fogjuk átvenni……valaki tudhatott valamit :)! A következő alkalommal már érdekes módon 2-3 óra alatt sikerült végrehajtani a feladatot. Itt csak annyi baki történt, hogy a buszsofőr, akivel visszajöttünk a szállótól a belváros fele, nem ismerte az órát, es miatta lekéstük a csatlakozást a jó öreg 63-ashoz. Ilyen apróságokon persze már rég nem akadunk fenn. :)
To be continued…..
Dóri
Rokonságtól csomagot kapni mindig jó dolog, ezt most is így gondolom, a történtek nem változtatnak a véleményemen!
A megadott koordináták az expedícióhoz: Airport Hotel Hilton, dublini reptér, szombat. Állítólag a reptértől ez a szálló 5 perc kocsival.
Ennyit tudtunk, mikor elindultunk, de aztán később sokkal, de sokkal okosabbak lettünk!
Egy szép napos szombat délelőtt keltünk útra. Mivel mint ahogy mindentől így a reptértől is irtó messze lakunk, az már rögtön látszott, hogy nem lesz túl gyors az utunk. A szokásos kis 63-as buszunkkal bezötyögtünk a centrumba, majd ügyesen szépen megtaláltuk a buszt a reptér fele, és már nagyjából 12 óra körül kint is voltunk a helyszínen. A csomagot a “reptéri” Hilton szálloda portáján kellett valahogy megtaláljuk.
A történet ott kezdődött, hogy ahogy még a busszal haladtunk a reptér felé, se egy tábla, se egy reklám nem jelezte a szálloda hollétét, ahogy a többiét egyébként igen. Ez már gyanús volt, de gondoltuk mit nekünk majd egy kis gyaloglás, volt már benne részünk (majd a későbbiekben “salsa buli” címszó alatt még visszatérünk a gyaloglás témakörre). Amikor megérkeztünk a reptérre első körben próbálkoztunk rendes városi busszal megközelíteni a szállodát, de az, amit a térképen kinéztünk, nem ment arra, és közölték, hogy kis mikrobuszt kell keresnünk valahol fenn, az indulási részen. Felmentünk, ahol persze azt mondták, hogy nem tudnak semmi féle mikrobuszról, menjünk le, ott kell lennie. Lementünk, újabb kört futottunk, de busz sehol. Ekkor befordultunk irányba (már ahogy mi azt elképzeltük), és elindultunk gyalog. Szerencsére kb.10 perc séta után szembe találkoztuk egy benszülöttel, és megkérdeztük tőle, hogy mégis merre az arra. Elborzadt, hogy mi gyalog akarunk menni a szállodába, mert hogy az ő tudomása szerint legalább 5 óra gyalog. Inkább forduljunk vissza, kell indulnia busznak a reptérről. Visszamentünk oda, ahonnan elindultunk. Persze buszt még mindig nem találtunk, ezért megpróbálkoztunk a reptéri információval, hátha tudnak segíteni…..A hölgy nagyon kedvesen segített, közölte, hogy egy kicsit arrább a falon fent van az összes reptéri szállodai információ, azt vizsgáljuk meg. Meg is találtuk, és ott először végre tényleg be kellett lássuk, hogy kell ott lennie valahol egy Hilton szállónak. Volt a reklámon egy telefonszám is, ahol lehetett volna rendelni kisbuszt, de persze csak akkor, ha mi is a szállodában szeretnénk megszállni. Se nagy busz, se kisbusz, se gyalog……fogtuk magunkat, es beálltunk a taxis sorba, üsse kő, ha már eljöttünk idáig, nem hagyjuk veszni a csomagunkat. Kivártuk a sort…..persze, hogy a soron következő taxi egy kisebb fajta mikrobusz szerűség volt (mintha legalábbis 5 bőrönddel érkeztünk volna!). A sofőr mikor segített beszállni, még meg is lepődött, hogy milyen könnyű a csomagunk (persze, hogy könnyű volt, hisz tök üresen vittük, hogy legyen mibe haza hozni a zsákmányt!). Beültünk, elhelyezkedtünk, és ekkor megkérdezte, hogy hova is megyünk. Mikor kiejtettük a szánkon, hogy Airport Hotel Hilton, az ürge gyorsan kipattant a kocsiból, majd minket is kiszállított, és közölte, hogy az itt van közel, ő nem visz el minket, megy oda busz is.
Ekkor már picit idegesek voltunk, hogy semmiféle közlekedési eszközzel nem tudjuk elérni a célunkat, és mindenki a nem is közlekedő buszokról hablatyol. De mivel a taxis, aki biztos tudja mit beszél azt mondta, hogy van busz arra, nem volt mit tennünk, kerestük tovább. Nagy nehezen egy turista irányítótól meg is kaptuk a helyet, ahol kell várni a buszt. Odamentünk, vártunk. Kb. egy negyed óra után, hogy már kicsit megpihentünk, Enikő visszament megkérdezni, hogy ez olyan busz-e, ami akkor is jön, ha nem hívtuk?????? A válasz persze az volt, hogy jaaaaaj hát nem, azt meg kell rendelni. Na, ekkor kezdtük feladni a dolgokat. Még az volt a szerencsénk, hogy volt nálunk egy szép nagy térkép, azt kiteregettük magunk elé, és reménykedtünk, hogy találunk más lehetőséget. A szálloda címe alapján megtaláltuk az utcát a térképen, ami azért már fél siker volt. Az egyetlen baj az volt, hogy ott a helyszínen semmi lehetőség nem volt átkeveredni valami járattal a megfelelő irányba, kénytelenek voltunk vissza buszozni a belvárosba. Ekkor kb. olyan 2 óra lehetett. Vártunk egy jó fél órát, hogy jöjjön valami busz, egy újabb fél óra alatt beértünk a városba, és megkerestük az újabb, remélhetőleg most már jobb útvonalat. Egy kicsit persze azért meg erre a buszra is várni kellett, de jött! Felszálltunk, 20 perc utazgatás után egyszerre kiáltottunk fel, mikor a távolba az út mentén megláttuk a Hilton logóval ellátott szállodát. Nagyon gyorsan leszálltunk, és innen már csak kb. 10 perc elteltével kezünkben volt a csomag! A visszafele út már annyira nem volt érdekes, csak a szokásos dublini történet, várni csak várni…..mindig csak várni…..es hipp-hopp fél hat körülre már haza is értünk. A hétvége többi részét azzal töltöttük, hogy kipihentük magunkat.
A csomagra valami véletlen folytán az az üzenet került, hogy késő délután fogjuk átvenni……valaki tudhatott valamit :)! A következő alkalommal már érdekes módon 2-3 óra alatt sikerült végrehajtani a feladatot. Itt csak annyi baki történt, hogy a buszsofőr, akivel visszajöttünk a szállótól a belváros fele, nem ismerte az órát, es miatta lekéstük a csatlakozást a jó öreg 63-ashoz. Ilyen apróságokon persze már rég nem akadunk fenn. :)
To be continued…..
Dóri
