Nagy kalandunk április 8-án kezdődött amikor nagy sírás-rívás közepette Ferihegy 2-n felszálltunk az Airlingus Dublinba tartó járatára. Meg is érkeztünk szépen este 11-fele, a csomagjaink is mind megkerültek és már kezdtünk örülni, hogy túl vagyunk a nehezén, amikoris bekapcsoltunk mobilunkat és azonnal sms-t kaptunk a Zsófitól, hogy sajnos lebetegedett és nem tud kijönni elénk a reptérre. Na, gondoltuk, nesze neked vadnyugat, idegen város, idegen nyelv, éjszaka, sötét, ráadásul jobboldali közlekedés, most mi legyen? De aztán Zsófi távvezérelt bennünket és sikeresen eljutottunk a megfelelő megállóig, (ahova már ő is kijött elénk, mert ha nem talán még most is keresnénk, hogy hol laknak). Szóval az első megrázkodtatáson hamar túlestünk.
Persze másnap már rögtön interjúra kellett menni, szerencsére első körbe a fejvadász céghez. Azért írom, hogy szerencsére mert ott a kapcsolattartónk, nevezetesen Sean O'Kane nagyon seítőkész volt. Tanácsot adott, hogy melyik mobiltársaságnál érdemes kártyát venni, hogy a város melyik részén érdemes lakást keresni, hogy a következő interjúra hova, merre kell menni szóval bármiről kérdezhettük mindenben segített. A vicces csak az volt, hogy miközben mutogatta hogy mit hol találunk alaposan összefirkálta a térképünket és ezen jót nevettünk amikor kijöttünk az irodából, mert a térkép kezdett magyarország vízrajzához hasonlítani de azért mindenhova eltaláltunk.
Második interjúnk még rögtön aznap a Europcar-nál volt, ami csak azért vicces mert aki nem tudná ez a cég előző munkahelyünk, nevezetesen az Avis konkurenciája, itt viszont szinte azonnal kiderült, hogy csak arra kíváncsiak, hogy mit tud egy Avis-es és nem is volt üres állásuk. De azért mindkettőnket meghallgattak és mi azért is derekasan megálltuk a helyünket.
Másnap újabb interjúra kellett mennünk és akkor megtörtént a csoda. Én már másnap mehettem is dolgozni. Alig két napja voltunk Dublinban, még azt sem tudtam, hogy itt a kávét eszik-e vagy isszák, még arra sem volt időm, hogy feleszméljek és már mentem is dolgozni. Szóval jó gyorsan elkeltem, de igazából nagy szerencsém volt, mert pont olyan munkára kerestek embert amit én az Avisnél is több mint egy évig csináltam.
Dóri egy kicsit jobban megszenvedte az álláskeresést, volt még vagy 9 interjún, a fejvadász cégnél már 4 ember kereste neki az állást, de végül két héten belül neki is lett munkája és ráadásul nem is akármilyen. (Nem rossz mi? Otthon hónapokig keresgélhetsz amig egyáltalán szóba kerül valami)
Hát ezek voltak az első lépéseink ezen az idegen földön, legalábbis ami a megérkezést és a munkát illeti, a lakáskeresést ami szintén tartalmaz igencsak vicces momentumokat egy másik alkalommal fogjuk megírni.
Most pedig mars az ágy mert igencsak késő van.
Enikő
Persze másnap már rögtön interjúra kellett menni, szerencsére első körbe a fejvadász céghez. Azért írom, hogy szerencsére mert ott a kapcsolattartónk, nevezetesen Sean O'Kane nagyon seítőkész volt. Tanácsot adott, hogy melyik mobiltársaságnál érdemes kártyát venni, hogy a város melyik részén érdemes lakást keresni, hogy a következő interjúra hova, merre kell menni szóval bármiről kérdezhettük mindenben segített. A vicces csak az volt, hogy miközben mutogatta hogy mit hol találunk alaposan összefirkálta a térképünket és ezen jót nevettünk amikor kijöttünk az irodából, mert a térkép kezdett magyarország vízrajzához hasonlítani de azért mindenhova eltaláltunk.
Második interjúnk még rögtön aznap a Europcar-nál volt, ami csak azért vicces mert aki nem tudná ez a cég előző munkahelyünk, nevezetesen az Avis konkurenciája, itt viszont szinte azonnal kiderült, hogy csak arra kíváncsiak, hogy mit tud egy Avis-es és nem is volt üres állásuk. De azért mindkettőnket meghallgattak és mi azért is derekasan megálltuk a helyünket.
Másnap újabb interjúra kellett mennünk és akkor megtörtént a csoda. Én már másnap mehettem is dolgozni. Alig két napja voltunk Dublinban, még azt sem tudtam, hogy itt a kávét eszik-e vagy isszák, még arra sem volt időm, hogy feleszméljek és már mentem is dolgozni. Szóval jó gyorsan elkeltem, de igazából nagy szerencsém volt, mert pont olyan munkára kerestek embert amit én az Avisnél is több mint egy évig csináltam.
Dóri egy kicsit jobban megszenvedte az álláskeresést, volt még vagy 9 interjún, a fejvadász cégnél már 4 ember kereste neki az állást, de végül két héten belül neki is lett munkája és ráadásul nem is akármilyen. (Nem rossz mi? Otthon hónapokig keresgélhetsz amig egyáltalán szóba kerül valami)
Hát ezek voltak az első lépéseink ezen az idegen földön, legalábbis ami a megérkezést és a munkát illeti, a lakáskeresést ami szintén tartalmaz igencsak vicces momentumokat egy másik alkalommal fogjuk megírni.
Most pedig mars az ágy mert igencsak késő van.
Enikő
1 megjegyzés:
Sziasztok Lanyok!
Nagyon tetszik a blogotok, ezentul hu olvasoja leszek!! Megtiszteltetes, hogy en irhatom az elso kommentet.
Orulok, hogy itt vagytok, es sok szerencset kivanok Irorszaghoz.
Remelem a hetvegen tudunk turazni egyet..es kivetelesen ne essen, ha kerhetem.
A kepeket nagyon varom a tortenetekhez!!
Puszi
Zsofi
Megjegyzés küldése