Minden kezdet nehéz…. Az ember azt gondolná, hogy ha már van lakás és túl van 3-4 interjún, akkor túl sok meglepetés nem érheti…hát aki így látja az téved, legalábbis itt Dublinban. Az első héten történt, amikor már a végleges albérletünkben laktunk, annak a bizonyos 63-as busznak a vonalán, hogy elindultam reggel intertjúra. Biztos ami biztos, reggel 9 –re még segítséggel érkeztem a megadott címre (a már emlegetett Zsófi barátnőnk is az adott cégnél dolgozott, ő kísért el), ezzel nem is volt gond, leszámítva, hogy akkora dugó volt, amekkora ritkán, és a buszsofőr sem volt a csúcson aznap, halvány segéd fogalma nem volt arról, hogy merre is megyünk (Enikőnek az volt az első munkanapja, késett is egy jó fél órát...). Szépen lefolytattuk az interjút, nem is volt vele semmi rendkívüli gond. Miután végeztem, 10 óra után pár perccel, gondoltam egy nagyot és bevásároltam, mivel a lakásunk elég nagy körzetében nem található élelmiszerbolt, gondoltam a könnyebbik utat választom…. Így tehát 3-4 kiló plusszal elindultam haza….na ekkor kezdődtek a problémák…Az interjú helyszíne egy ipari park volt, rengeteg irodaházzal, az első lépés az onnan való kijutás volt. Ez egy bő fél óra séta után sikerült is. Mivel reggel mint említettem némi segítséggel érkeztem teljesen más irányból és gyalogosan, elkezdtem buszmegálló után nézni. Az már rögtön az első napon kiderült számunkra, hogy buszra nem várunk, mert az órákba tellik. Tehát ha jön bármi is, azonnal fel kell rá szállni, vagy marad a gyaloglás. Mivel volt nálam térkép, úgy éreztem velem semmi baj nem történhet, tehát ez utóbbi mellett maradtam, mert busz belátható időn belül nem volt várható. (Ekkor 11 óra magasságában jártunk…..és azt hittem én balga hogy pikk-pakk délre hazaérek, és jöhet a főzőcskézés)…..Sétáltam kezemben a térképpel, és egy jó másfél óra alatt oda is értem ahhoz a sarokhoz, ahol a térkép szerint ha befordulok, ott az utcánk. Na….itt ért az első nagyobb pofon, mivel az utcát épp átépítették, teljesen fel volt túrva, és kocsival nem lehetett behajtani rajta. Egy darabig próbáltam gyalogosan haladni, egy golfpályáig el is jutottam, de ott úgy tűnt véget értek a lehetőségeim, nincs átjárás…..Gondoltam sebaj, keresek másik utat, mert persze az eddig eltelt időben még csak mutatóba sem láttam buszt.
Amikor beköltöztünk a lakásba, a tulajdonos segített nekünk, és kocsival közelítettük meg a lakást. Nem volt az olyan régen, gondoltam megy az nekem emlékezetből is. Mire visszakeveredtem az említett ipari park bejáratához, már két óra magasságában jártunk. Elindultam abba az irányba, ami homályos emlékeimben élt. Az a nagy szerencse itt Dublinban, hogy az autóút szélén is van mindenhol járda, nyugodtan lehet bóklászni akár órákig is a jól megpakolt bevásárló szatyorral …..Fél három körül csörgött a telefonom, a fejvadász cég konzulense volt, aki kiközvetített engem a reggeli interjúra. Itt az a szokás járja, hogy inetrjú után felhívják az embert, hogy hogy érezte magát, mik a tapasztalatai (de erről majd bővebben egy másik részben). Megbeszéltük, hogy mi és hogyan történt, majd Sean (akit már Enikő említett) megkérdezte, hogy minden rendben van-e…..Elmeséltem neki, hogy éppen próbálok haza jutni, mire megkérdezte, hogy hol vagyok. Na ezt nem kellett volna, mert annyit tudtam neki mondani, hogy egy autópályán bóklászom. Erre érdeklődött, hogy van-e térképem…A legnagyobb gond az volt, hogy nem vagyunk rajta a térképen, legalábbis az útnak az a része, ahol a lakópark van….:) Megköszöntem Sean-nak, hogy próbált segíteni, majd haladtam tovább….ki tudja merre. Nagyjából három óra volt már, amikor egyszer csak megláttam egy buszt (nagyjából délelőtt 11 óta az elsőt!!!!!!). Gyorsan felpattantam rá, de azért volt bennem annyi furfang, hogy megkérdeztem a sofőrt merre megy. Naná, hogy a belváros felé haladt, ami nekem akkor épp nem volt jó. És mivel már minden kedvem elment a setálástól vártam egy szűk órát, és már jött is az a bizonyos 63-as busz a megfelelő irányból. Lássatok csodát, délután ½ 5 körül már otthon is voltam.
Mindenki vonja le maga a tanulságokat, de ha nem muszáj, ne kommentáljon :)
Azóta újabb és újabb tapasztalatokat gyűjtöttünk a közlekedés terén, de majd ennek is szentelünk egy külön bejegyzést.
Ui: A munkát nem kaptam meg, és a busz azóta már keresztül halad azon a bizonyos akkor még lezárt szakaszon.
Dóri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése